Még a tavalyi évben egy keresztszemes - horgolós találkozón beleszerettem egy lila horgolt pónilóba. Egy nagyon kedves lány megosztotta velem a mintáját és én szinte azonnal beszereztem a lila fonalakat és neki láttam. Volna. Ugyanis ekkor kellett megvilágosodnom: a színes nyomtatás méregdrága ha az ember otthon ezt nem tudja megvalósítani.
Persze Murphy módon a színes nyomtatóm nem működött. Egy kis könyörgés árán családi vonalon sikerült kinyomtatnom, és már semmi nem akadályozott abban hogy horgolótűt ragadjak.
Az enyém kicsi kisebb lett mint az eredeti, de mire elkészült még jobban szerelmese lettem. A fodros-bodros sörénye nagyon hasonlít egy sál kötési technikához, még az is lehet hogy ebben a zimában keresek a hétvégén fonalat és lesz póniló sörényes sálam is.
A szeme egyébként elég gülüre sikeredett, még az is lehet hogy áthorgolom majd kevésbé feltűnőre.
Aztán a mikor elkészült megláttam a kinyomtatott mintán egy linket. Elvesztem ismét :-) Ez sem volt egyszerű mert nincs Pay-Pal kártyám amivel meg lehetett venni. Segítséget kaptam egy baráti blogozótól és pár nap alatt a kezembe lehetett a láma minta a netről. Itt már nem volt olyan egyszerű a fonal beszerzése. Az általam szeretett Catania pamut fonalból nem voltak megfelelő barnák, így egy hasonló vastagságú műszálas fonal mellett döntöttem. Ez a tömésnél sajnos nyúlt, de nekem így is tetszik. Jóval nagyobb lett mint a póniló és a horgolási technikája is bonyolultabb. De megérte a küzdelmet, most már két szerelmem van :-D
