A nyár szele

Épp néztem az imént az időjárás jelentést és bizony itt a nyár, majd 30 fok lesz a hétvégén. Nem is baj, itt volt az ideje, hiszen ilyenkor az ember sokkal jobb hangulatban dolgozik.

Igen, mert dolgozom (is). Ugyan kreatív hét van és igyekszem is betartani, de muszáj egy kicsit dolgozni is mert a május rövid lesz mindarra a sok munkára ami határidős.

Ezen a héten a hímzésé a főszerep, mivel hónap közben nem tudtam haladni a bevállalt Magazinos hímzéssel. Ma reggel arra ébredtem hogy már nem sok van hátra és ha minden jól megy csütörtökön már vihetem is magammal amikor beutazom a céges születésnapra.

A stressz nem tesz jó a bőrömnek, így a tű is lyukasztgatja hímzés közben szegény ujjamat :-) A lakás minden pontján kézkrémek vannak eldugva, de mindig elbújnak így nagy kutatásokat indíthatok utánuk. Eszem én vitaminokat, de mit sem használnak a kriminális étkezési morálom miatt. A napsütést már nagyon várom, mert elhatároztam hogy új életet kezdve innentől a barnaságot fogom preferálni. Fehér már nem lehetek a bőrgyógyászok szerint, piros meg nem akarok lenni. Tehát nem maradt más mint jó nagyokat napozni - amit egyébként nem szeretek alapvetően - és bebarnulni. S ha már henyélés - főként hanyat fekve - akkor a kellemest össze lehet kötni a hasznossal, a fülembe susoghat az MP3-on keresztül az olasz tanfolyami hanganyag. Hasonfekve pedig olvashatok és sudokuzhatok. Egyszóval próbálom magamat rábeszélni hogy jó lesz ez nekem, s a barna bőr slankít is :-)

A tulipánjaim is kinyíltak végre, nagyon szépek szerintem. Simogatom is őket ha arra járok, fényképezem és szeretgetem. Mára ígértek esőt, ha nem így lesz meg is kell locsolnom őket hogy sokáig így maradjanak. A múlt héten ugrabugrálva a kertben elszórtam magokat: estikét, napraforgót. Tehát reményeim szerint nem a tulipánok lesznek az utolsó virágok amelyeket körbe rajonghatok a kertben. Tegnap kaptam orgonát is egy kedves ismerősünktől, s mivel majdnem rend van hozzám képest az asztalon találtunk is neki helyet :-)

Új "lakónk" is van: Szarvasbogár. Nem a bogár változata, hanem a szobabicikli változata. Azért kapta tőlem ezt a nevet mert a fogó része totál úgy néz ki. Még a nappaliban lakik, de letolom én ezt a lenti szobába mert itt nem túl dizájnos. Nem én akartam, az édesapám ötlete volt. Én már tudom hogy nem sokat számít, ha ülve tekerget az ember csak a lába mozog és az sem túl fárasztó. Na jó mondjuk a legnagyobb szinten már nehéz tekerni, de fogyni nem igazán lehet tőle. Azért majd a jövő héten kipróbálom a pulzusos órámmal, hátha fel tudom turbózni a pulzusomat edzési szintre vele mert akkor még lehet hogy azon ülve tévézek órákat :-) Talán akkor azt lefogyom amit megeszem és már haszon. Ugyanis a hétvégén megint sütöttem, naná hogy édeset. Győzelmi kuglófnak neveztem, gondoltam a választások eredményét megünnepelendő hízzunk :-) Meg is ettük hibátlanul.

Megyek is dolgozni, mert bár az ügyfeleim könyvelése egész jól áll, de a sajátom... Szóval a szólás szerint: cipésznek jó cipője, könyvelőnek jó könyvelése...

Betemetett a munka

Már tudom miért volt az elhatározás év elején a havi egy "szünhétről". Az elmúlt bő egy hetet keményen dolgoztam végig, késő éjszakáig rögzítettem számlákat, számoltam táblázatokat, korrigáltam adatokat a hétvégét is beleértve. Nagyon belefáradtam, és mintha nem is haladtam volna vele, legalábbis a májusra határidős munkákkal.

De ennyit a munkáról mert egy ideje már úgy döntöttem hogy nem ez fogja az életemet meghatározni. Ez pénz keresés és semmi több.

A hétvége egyik estéjén muszáj volt beleböknöm a megvásárolt lila anyagba. DMC márkájú csomagolása volt, az árából is minőségre következtettem. Rögtön ollót is ragadtam és a mintának megfelelő centit levágtam. Igen ám, de buta nyuszi fejemmel nem gondolkoztam előre, hiszen a minta 28 countos vászonra volt ez meg testvérek között is csak 25 countos a csomagolás szerint... Hogy a nem beavatottak is értsék: az eredeti mint szerint 10 centiméteres anyagra 54 szemet kellett volna hímezni, de nekem most kevesebb mint 50 szem fért el 10 centiben. Vagyis a levágott anyag kicsi lett a mintához. Sebaj gondoltam, átrajzolom a madár alatt lévő lombos fát. Átrajzoltam és leszámoltam a szemeket vízszintesen mettől-meddig lesz hímezve. Gondoltam függőlegesen is leszámolom biztos ami ziher. S ekkor ért meglepetés: az én minőségi anyagom szabálytalan!!! Széltében az 50 szem 11 centi, függőlegesen az 50 szem 10 centi :-(

Nos fogtam és 90 fokot fordítottam rajta és a szabályosnak tetsző részen kezdtem el hímezni azzal hogy felfelé majd addig hímzek ameddig a centik engedik és nem szemszámra.

Fényképet most még nem tudok mutatni, mert bár ma hímeztem volna, de találtam jobb programot :-)

A fáradtság őrültségekre sarkall, s ha még vissza is tartom magamat, akkor is bolondosságokat teszek. Egy véletlen információ kapcsán találtam a neten egy boltot amelyben fura pólókat lehet vásárolni. A bolt neve Pokolpóló és főként a nosztalgia részlegen akadtam el és főként a mesés résznél. Pimpa, nagy kedvenc. Nem emlékszem hogy gyerekkoromban milyen volt hozzá a viszonyom de most nagyon szeretem. Egy kutya amelyik piros pöttyös (én is), olaszul beszél (majd én is), és duci (én is). Szóval ha nem nyúl lennék akkor tuti Pimpa lennék :-)

A menetrend az hogy bemegy az ember, kiválasztja a póló vagy pulóver fajtáját, színét. Aztán megmondja hogy melyik minta a rengetegből és azt ott előtted rányomják. Pimpa kék pólóra született, igaz spagetti pántosat szerettem volna, de az kicsi volt rám.

S ezután jöhetett a nap csúcspontja az Állatkert. Oly régen készülök már, mindig vagy az idő szólt közbe, vagy a munka. Főként a jegesmacik fürdőzését néztem volna meg már sürgősen. Előre mondanám hogy a jegesmacik kinevettek és közölték hogy nincs kedvük fürdeni és pont. Nagy építkezés folyik a kertben, de én így is találtam rengeteg olyan dolgot amit szerettem. Pont állatbemutató kezdődött amikor arra jártam, így láthattam testközelből uhut, mosómacit, borzot, kacagó madarat és patkányt. Kényszert érez az ember hogy megsimogassa őket, de előre közölték hogy nem lehet és ez teljesen logikus is. Milyen alapon vinném rá én a szagomat az ő tökéletes bundájára.

2,5 órát sétáltam, nézelődtem, csodálkoztam a kertben. A kedvenceim a marák most nem jöttek ki sétálni, de annál több kacsa és gólya csatangolt közöttünk. A barna macik fürdőztek, a paraszt udvarban a paci próbált simogatást kinyerni de ki volt írva hogy harap. Ezt meg is beszéltem vele hogy én nem simogatom meg az orrát mert tiltva vagyon :-)

Aki teheti most menjen ki, mert a cseresznyefa virágzik a japán kerti részen és maga a gyönyörűség!

A végére maradt a napnak egy lehetetlen küldetés teljesítése: Bambit kellett vennem. Nem az őzike formátumát, hanem a csatos üveg formátumát. De én nem ismerek lehetetlent, szereztem! Biztosan nem olyan mint egykor, de ez volt a vágy, hát legalább az üveg olyan az tuti :-)

El is fáradtam rendesen, de ez jó fáradtság és egy kis energiát is visszanyertem a megfáradt aksijaimba.

Hátamon a jövőm

A hét nagyrészt rohanással telt a munkámhoz szükséges anyagok után. Ezt már láttam előre, így az egyetlen "szabadnapon" amikor nem volt megbeszélésem, beterveztem a masszázst. Ehhez nálam nagy elhatározás és bátorság kell mindig. Igazából irigylem azokat akik élvezetből járnak e szolgáltatókhoz, nálam ez nem fordulhat elő. Ülőmunkát végzek, a hobbijaim is mind üléssel járnak, ha a kertet leszámítjuk. Ez az utóbbi két évben halmozottan igaz, így csak rosszabbodott a hátam állapota.
Tudom én ezt, csak nem vagyok hajlandó tudomásul venni. Évente kb. 2-szer rászánom magam a kínzásra, a masszőrök jézusomozására. Volt egy állandó srác aki megkínzott, de most valahogy úgy láttam hogy egy közelebbi masszőrt választok. Ki is néztem Gödöllőn egy jóképű fiatalembert és fel is hívtam hogy akkor pénteken. Mint nálam minden ez is kalandos volt. Leparkoltam a téren a fizető parkolóban, elmentem a rendelt LILA hímzőanyagért (aki ugye nem tud magának festeni...) és utána elkezdtem gyalogolni az emlékezett címre. 25-ös szám alatt volt a masszázs, jött a 17, a 19 és vége lett az utcának látszólag, mert onnan lakótelep következett a hátsó ajtós verzióban.
Az egyik erkélyen találtam egy idősebb nénit akitől megkérdeztem hogy hol lehet a 25-ös szám. Mire ő mondta hogy a lakótelep már nem az az utca, tehát csak visszafelé. Képzeljétek a számozás a következőképpen zajlik: elindul az utca egyik oldalán sorban, majd a végén visszafordul és tovább megy sorban a végéről :-)! S a legnagyobb vicc: a parkoló kocsimmal szemben volt az üzlet amelynek a tetőterében van a masszázs :-)
Jó kis séta után odaértem, kedves volt a masszőr, jó erős keze alatt összetörtem, de hősiesen viseltem. Mondta ő hogy jaj, meg ajaj, meg mintha vasat dögönyözne. Én ezt is érzem most, az egész hátam, vállam, nyakam, derekam fáj, és a mozgások különös figyelmet igényelnek. Egy órás dögönyözés után, legalább közel volt a kocsi és nem kellett a piacon korábban megvásárolt házi tejet (2 kiló), és a tejfölt (1/4 kiló) messzire cipelnem. Kaptam tanácsokat, igyak sokat (haha), egyek magnézium tablettákat (talán) izom lazítónak és talán ne dolgozzak sokat, ne idegeskedjek. Valamit tudhatott, mert mondta hogy ha hazaérek (bár már ott is akart adni) vegyek be magnéziumot és feküdjek le egy kicsit. Hát ha akkor ezt nem teszem meg, lehet hogy most úgy kellene össze legóznom magamat.

A héten sokat voltam bent Pesten és meg kellett állapítanom hogy egyre nagyobb a forgalom. A parkolás sem egyszerű. Ezzel valamit kezdeni kell, mert bár nekem van bérletem a BKV-ra de néha kell a kocsi lehetetlen helyekre.

A szavazás során remélem erre is megoldást keresnek az új emberek, mert azt hiszem a legfontosabb az lenne hogy az emberek jobban érezzék magukat. De minden tiszteletem a sorban álló szavazóké, bevallom én biztosan nem akartam volna élni állampolgári jogommal ha ennyit kell várni rá.

Egyszóval a héten semmi kreatívat nem tettem, ha a könyvelést leszámítjuk ebből. Azért igyekszem a kreatív hetet ebben a hónapban is valamilyen szinte betartani, ha nem is lesz teljes hét.

Addig is marad a munka, még így hétvégén is.

Én és a lila anyag

Már jó pár nappal ezelőtt egy akciós ajánlat keretében rendeltem úgymond inspirációs csomagokat. Ezekben különböző dolgok voltak, főként hímzőanyagok és fonalak. De némelyikben lapult Zweigart mintafüzet is. Ráadásul kaptam ajándékba is postán, így aztán elindult a fantáziám.
Én mindig különlegesen infantilis vagy nem kapható dolgokba szeretek bele :-) Ez esetben párnákat hímeztem volna a Zweigart márványos Cashel anyagaira. Konkrétan a fehér és a lila színű anyagokra álmodott minták fogtak meg: sok pillangó és egy madárka. Nem hittem volna hogy ily nehéz lesz az alapanyag beszerzése. A webes boltokban nincs, ezekben az árnyalatokban meg főleg. Létezik egy bolt ahol drágán lehet beszerezeni a dolgokat és ott volt a fehér változata, mindezt telefonon derítettem ki. Valamiért nem kérdeztem meg az árát, talán a nagy öröm elvette az eszemet :-) A budapesti keresztszemes találkozó előtt elugrottam az üzletbe, és amikor elém tették a vásznat gyanútlanul felemeltem az árcéduláját... Azt hittem ugrok egy nagyot a nevemnek megfelelően, métere 10.600 Ft volt. Kedvezménnyel és mindennel együtt is a párnám alapanyaga megközelítőleg 4.000 Ft lett volna. Nos az álmom itt kezdett oszlani mint a köd egy nyári napon.
A keresztszemes találkozón aztán Ágitól kaptam egy ötletet hogy mivel is lehetne megfesteni az anyagot, konkrétan egy gyümölcslé porral jól megfőzve amíg színét nem veszti a víz.
Több sem kellett nekem, hazafelé megvettük a hozzávaló port és ma beizzítottam a konyhát. Szegény Sofie kutya azt hitte valami finomat főzök, de erősen csalódnia kellett.
A fehér hímzővásznat ahogy merítettem a lábasba (jó illata volt a vadbogyóknak) már lilult rendesen így minden aggodalmam elszállt. Főztem is serényen, de a víz csak nem akart fakulni. Egy óra után még kavargattam, aztán másfél óra után kipecáztam az anyagot ami olyan rózsaszínes/lila lett. Gondoltam hogy egy kis ecetes víz jót tehet a szín stabilizálásban, addig dobtam egy aidát is a vízbe gondolván még jól jöhet egy világos lila ebből is. A vászon az ecetes vízben már jelentősen veszített a színéből, de amint megneszelte egy óra múlva az öblítős vizet... Nos gyönyörű fehér vásznakat festettem :-) Valahogy nekem ez nem sikerült, az aidából is elillant a szín, és napfénynél is csak alig látszik hogy ügyködtem az anyagon valamit, max. foltokban árnyék.
Ennyit az én lila elképzelésemről, hogy helyettesítem a gyári vásznat.

De ma állampolgári jogommal és kötelezettségemmel is élni kellett. Ne aggódjatok, nem kezdek politizálni ;-) Ellenben mint minden, nálunk ez sem mehet simán. Az utóbbi években mi - bármilyen furán is hangzik - kocsmába jártunk szavazni, konkrétan a Kenguru kocsmába. Ez azért volt célszerű mert a falu szélén (nem kurta) lévő kocsma volt és nincs messze a parkfalutól ahol lakozunk. Tegnap este amikor ezt Danának megemlítettem telefonon úgy kinevetett hogy eszembe jutott elővenni a küldött cédulát hogy bebizonyítsam hogy az van rajta. Hát most nem! Érdemi változás állt be életünkben: iskolába mentünk szavazni. Na jó gondoltam ez sem foghat ki rajtunk, bár nem igazán tudtuk hogy hol lehet. A netes térkép alapján belőttük, bár emlékezetünkre hagyatkozva ott nem emlékeztünk monumentálisabb épületre. Nem is volt mert máshonnan számozódott a főút. Kanyarogtunk mint akik eltévedtek, kis utcákba keveredtünk be mint akik nem is itt laknak a szomszédban. Kénytelenek voltunk megkérdezni valakit, hogy bár az épületet látjuk, no de hogy lehet oda feljutni a dombra. Zsákutcák során elkavarogtunk az iskoláig, ahol építési terület fogadott minket alvázig érő sárral... Visszasírom a kocsmát azóta is.
Nem töltöttünk sok időt ott, mivel aztán rohanni kellett máshová és sokat tévelyegtünk. Gyors ikszek, és nekem a választási bizottság egyik tagja meg is jegyezte hogy ez hamar ment. Hiába a sok főiskolás teszt tapasztalat sokat segít amikor alig van idő a vizsga abszolválására ;-)

Amúgy ezzel el is szállt a nap tulajdonképpen, ma valahogy lenyomott ez az időjárás, némi hímzésen kívül nem sok mindent tudok felmutatni a fehérre festett anyagaimon kívül.

Márciusi kreatív hét eredményei

Már régen írtam a virtuális naplómba, nem is magyarázkodom :-) Akik ismernek tudják hogy hektikus vagyok.

De következetesen megtartottam a második kreatív hetemet is március utolsó hetében. Az előző varrási téma után most a gyöngyök játszottak főszerepet. Összegyűjtöttem az összes Keresztszemes Magazint és elkezdtem a hátsó oldalakon lévő gyöngyfűzési mintákat nézegetni. S mint ahogy történni szokott, bevonzott máshonnan is ötleteket, kaptam készletben szépséges gyöngyöket.

Vidám színekben gondolkoztam, hiszen itt a tavasz és a kertekben is nyílnak a szebbnél szebb virágok. A krókuszaim is ezt sugározták felém, jöjjenek a színek!

A gyöngyöket több helyről szereztem be, az Oktogon mögötti Gyöngyszigetből és az újonnan felfedezett 16. kerületi Gyöngy-Életből. Mindkét helyen kincseket lehet találni, és érdekes módon különbözőeket.

Az zöld karkötő készült el legelőbb. Ez sima egy szálas fűzéssel és swarovski kristályokkal kiegészítve került ki a kezeim közül. A kis négyzeteket egyesével fűztem és végül kerültek összefűzésre a kristályokkal. Már hétfőn elindult egyébként a küzdelem, mert valamilyen titkos okból kifolyólag a gyöngyös boltok nem tartanak damilt. 16-18 mm-es méretben egyáltalán nem. A horgászboltba irányítottak, nos tegye fel a kezét aki tud a közelében egyet is ? Ugye! Nos én a net segítségével kiderítettem hogy hol lehet a közelünkben, de amilyen szerencsém van már két éve bezárt. A második jelölt éppen nem nyitott ki, így hosszas autókázás után találtam egyet ami elméletileg nyitva lett volna ha az eladó nem megy el kávézni. No sebaj kivártam és így lett nekem damilom ami elég vékony volt ahhoz hogy ezt a karláncot meg tudtam fűzni akár egy-egy gyöngyön többször is átmenve.

Ezután egy nagy levegővétellel jött a két szalagos fehér-piros karkötő. Itt a középső csiszolt gyöngyök voltak az alap színek amelyekhez válogattam a többieket. Mire a két szalag elkészült peyot technikával fehérből és pirosból és befűztem a középső gyöngyöket kiderítettem hogy a már mutatott piros/kék színekben játszó gyöngyök bizony nem illenek bele. Ezért kicseréltem sima bordó gyöngyökre ahogy a képen is látszik. Már az előzőnél is gyöngyfűzőtűt használtam, de ennél elengedhetetlen az apró gyöngyöknél. S "végre" találkozhattam azzal az élménnyel is hogy miért különbözik a páratlan számú gyöngyből készült peyot technika a párostól. Nem vagyok egy elképzelő zseni, nem láttam eddig be hogy mi lehet a gond. Nos most már tudom :-) Nem oda jönnek ki a gyöngyök mint a páros számú gyöngynél. Megküzdöttem a két végén lévő háromszög megfűzésével de az összhatás mindenért kárpótolt.

S már némileg menetközben - mikor rájöttem hogy a páratlan számú gyöngyök nem jók - elkezdtem a Playboy nyuszikat. A minta amit a neten találtam naná hogy páratlanul voltak, így át kellett rajzolnom plusz egy oszloppal többre. Hála egy gyöngyfűző multys barátnőmnek egy arany oldalt találtam ahol tervező lapot is feltett valaki, így már csak a ceruzámra volt szükségem. A nyuszi fényes feketéből és fényes fehérből készült amit a kép nem ad igazán vissza. Nincs még most sem kész, mivel elmentem fehér gyöngyöt venni újra mert nem volt elég, és nem azt az árnyalatot választottam mint ami itthon volt. Így jár az aki nem viszi vásárolni magával amit már eddig megfűzött.

Mindenből azért több gyöngy kellett mint ahogy terveztem, mivel a csuklóm mérete igen átlagon felüli a kerek alkatomból kifolyólag. Ezért is lettek ilyen széles karkötők kiválasztva, mert a vékonyabb minták nem mutatnak rajtam.

A húsvét már pihenéssel és hímzéssel telt. Megint elvállaltam egy nagyobb munkát a Keresztszemes Magazinba.

Áprilisban - ha a munkám engedi - az utolsó hetet megint munka nélkül töltöm és most játékmacit fogok varrni ;-)