Kutyák és az önkéntesség éve

Régen meséltem, az utolsó bejegyzésem teljesen illik viszont az eltelt napok eseményeihez. Láthatjátok az előzőben hogy hímeztem egy karácsonyi felhívásra amit egy Egyesület hirdetett akik fajtiszta kutyák mentésével foglalkoznak.

Mivel az utolsó pillanatban - akkor még azt gondoltam - készültem el velük, így személyesen vittem el átadni őket a licit tárgyak közé. Egy aranyos tacskómentő lánnyal Krisztával találkoztam és az ő teljes családjával. Egy kicsit beszélgettünk is vele és kiderült hogy egyik webes oldal sem vállalta fel hogy a jótékonyságot kedvezményesen meghirdesse, az Egyesület feltehesse a termékeket. Akkor ő mondta hogy egy saját weboldalra felteszik a termékeket, de mire hazaértem a HÉV-vel rájöttem hogy bizony abból nem sok fog befolyni, mert ugye csak az téved az oldalra aki amúgy is figyelemmel követi a munkájukat.

Számot vetettem magammal és azzal hogy mégis az önkéntesség éve van és nem tettem semmi hasznosat, tehát egy nagy levegővel tettem nekik egy ajánlatot.

S most benne vagyok a dologban teljesen: az én nevem alatt fut a Tesz-Vesz oldalán egy jótékonysági vásár 185 termékkel :-) Bevallom élvezem annak minden fáradtságával és izgalmával. Jó látni amikor jönnek a licitek, a vásárlók és végre nem csak az én hörcsögölésemet nézhetem amikor én veszek valamit.

Rengeteg tárgy gyűlt össze, ennek koordinálása az Egyesületi lányokra Krisztára és Rékára marad, akikben nagyon vidám társaságot ismertem meg. S végre találkozhattam egy vizslamentő lánnyal Duncsival is, mert eddig még csak dog és tacskó mentő lányokhoz vezetett a sorsom. Őket egyébként a vizslamentés kapcsán ismerem, vannak tőlük adomány pólóim, naptáraim.

Egyébként egy hangulatos teázáson is részt vettem a Potala teázóban adomány gyűjtés okán. Első ilyen rendezvény volt az életemben és nagyon meglepett bevallom. Jöttek az emberek akik már utalták az adományt hogy átvegyék a naptárakat, pólókat. Illetve jöttek hogy ott adakozzanak, s mivel kutyabarát hely, volt aki hozta a kedvencét is. Két órát voltunk ott és megérezhettem az alapítványi létet. A valódi segítés élménye még hátra van, de a Tárnokon lévő kennelek oly messze vannak tőlem - na jó van énnekem kocsim - és bevallom attól kicsit tartok is. Lehet hogy a szívem szakadna meg, és kicsi lenne a kocsim a sok vizsla betuszkolásához amit hazahoznék :-) Veszteségem így is volt mert a teázóból eljőve elveszítettem a lila hajócska fülbevalóm felét. Így aztán újra elő kell vennem a hajócskáimat hogy elkészítsem.

Szóval kicsit mozgalmasak a napjaim a munka mellett is, de ez most tetszik. Ha van kedvetek nézzetek be a Nyuszi boltba ahol a Futrinka utca Egyesület karácsonyi jótékonysági vásárát tartjuk ;-) A linket jobb oldalon találjátok a támogatói oldalhoz, ahonnan a közvetlen link elérhető.