Vége a nyárnak

Mondhatnátok hogy jól eltűntem és igazatok is lenne :-) Sok minden történt azóta hogy nem írtam a blogomban, mondhatnám hogy csupa jó. A nyaralás maga volt a mennyország, teljesen kikapcsoltam magamból mindent ami munka. Az idő nem volt tökéletes, egy jó nagy vihart is átéltünk egy villámcsapással, de tulajdonképpen nem találnék hibát a pihenésben.

Viszont már akkor megfogalmazódott bennem a döntés, elég volt a külsős munkából. A labor leletemen is találtam nem megfelelő paramétereket és bizony még a hajam is hullásnak indult. Jó tudom hogy az öregség :-) De mégis inkább a stressz okozza mindezeket, és a temerédek idegesség amit a külön munkával beszereztem magamnak. Az augusztus hónapban tapasztaltak még jobban ráerősítettek az elhatározásra és az utolsó napokban be is jelentettem a főnökömnek. Egy szikla gördült le rólam, és a nyaralás alatt már kopogtatott kreativitásom is "hazatér". Egy hónapos felmondási időm van, alig várom hogy leteljen, mert egyre több olyan dolog történik ezzel kapcsolatban ami nekem nem pozitív. Érdekes volt számomra hogy a körülöttem élő, engem ismerők is megerősítettek benne hogy jól döntöttem. Tudom hogy ez nem indok, de a sütési kellékek szavatossága pl. lejárt. Ilyen még nem fordult elő velem hogy a margarin megromoljon nálam. Én és a süti egy pártban vagyunk, nincs is esélye hogy romlásnak induljon ilyen fontos süti kellék. Na jó azért csak megkeltek azok a a fánkok amit az egyik ismerős első osztályosnak készítettem suli kezdési ajándékba ;-)

Nem is szeretném magamat tovább idegesíteni mint szeptember vége, mert hamarosan itt a Karácsony. Most az idén vissza szeretném csempészni a készülődés izgalmát a megelőző hónapokra és a tavaly elmaradt hímzéseket is be kellene időre fejezni a dekorációhoz. Közben még egy nagyi látogatás október végén, előtte pedig még a kötelező továbbképzését is le kellene tudni.

Így aztán a szeptember a felmondás és a hímzés-horgolás témában zajlik majd. A Keresztszemes Magazinba vállaltam hímzéseket, amelyeket ideje lesz befejezni. Ez titkos, tehát nem is mutathatom, majd Karácsony előtt elárulom melyeket követtem el én ;-) Az egér kívánságokat is teljesítenem kell, már jól haladok, a lányok megvannak, de még a fiúkban hiány van mind testben, mind ruhában. A fenti képen megjelent kerge nyulat is így követtem el. Elmentem fonalat venni az egér ruhákhoz és valahogy ez a sárga fonal is velem akart jönni. Erős nyusszogást hallottam a közepéből, s ahogy elkezdtem kigombolyítani ez a hosszúra nyúlt nyuszi nézett ki belőle. Tudom hogy nem ez a legszebb, de szerintem pont jellemző rám valahol :-)

A kiri kendőm is elkészült a nyaralás alatt, és itthon öltötte fel a végleges formáját. Be kell hogy valljam a blokkolással (formára szárítás padlóra való gombostűzéssel) meggyűlt a bajom. Már előtte sem voltam biztos a dolgomban a laza leláncolással, én azt hittem rajtam ilyen nem tud kifogni. Pánikban hívogattam a barátnőmet hogy mi legyen, de valahogy mégis 2 óra alatt sikerült lazán lekötnöm a végét. A vizes húzgálás viszont erősen megdolgoztatta a nem létező arány érzékemet. Hol az egyik fele volt a nagyobb, hol a másik. Hol itt voltak a hullámok nagyobbak, hol a másik oldalon. Hogy miért nem mutatom? Mert szerintem nem az igazi. De majd a következő jobban sikerül, kaptam is hozzá ajándékba a névnapomra előre csudaszép fonalat. S mint ahogy fent meséltem ennek a fonalnak a kötésére szeptemberben nem hiszem hogy sort tudok keríteni. Amint neki látok majd mutatom az ilyen volt és ilyen lett képekkel.

Részt vettem a falu bolhapiacán is életemben először. Sokat dolgoztam hogy legyen mit kipakolni, igaz nem használt dolgokat, csupa saját készítésű plüsst és ékszert vittem. Sajnos az idő nem kedvezett nekünk, mire az emberek felébredtek volna és kijönnek vásárolni addigra eleredt az eső és haza is jöttem mert nem érte meg kint maradni, nem volt remény arra hogy feloszlanak a felhők. Bezzeg ma hétágra süt a nap! Nem baj, hiszen lesz még bolhapiac az idén, és addig is a Meskára felteszem amit arra érdemesnek ítélek. Az ékszereket is, bár oly túlkínálat van ott ebből hogy nem hiszem bárki is ráakadna.

Azért az igazsághoz tartozik, hogy eladtunk két zsákbamacskát és egy valaki elvitt több névjegykártyát hogy majd az év végi ünnepeket előtt felkeres hogy készítsek neki néhány dolgot. Én magát a hangulatot élveztem, a szomszéddal is beszélgethettem és együtt árulhattam egy kedves lánnyal és az ő lányával.

Tényleg szépen süt a nap, kiszabom a mancsom egy másolatát plüssből és kint a kertben fogom készre varrni. Hogy miért varrok plüss kezet? Nos ezt majd a következő bejegyzésben mesélem el, egyenlőre csak annyit hogy megrendelés volt.