Mondhatnám hogy ki akartam várni a mai különleges apropót a meséléshez de ez nem lenne igaz :-) A történet ott kezdődik hogy Dana alias Mannamari meghívott magához vendégségbe már jó régen. Most elérkezett az alkalom és a megfelelő idő hogy ennek a meghívásnak eleget is tegyek. Tudtuk, hogy ezen a hétvégén lesz a szombathelyi kreatív lányok találkozója is, így velük is meg tudtam ismerkedni személyesen is.
De kezdem az elejéről: pénteken az első busszal útra keltem Zalaegerszegre és már 11 körül landoltam is a buszállomáson. Dana már nagyon várt és egy kis séta után lepakolhattam a cuccaimat (lsd. két táska és egy doboz készlet) hogy átmenjünk az édesanyjához ebédelni. Nagyon finomakat kaptam, és külön megható volt hogy az én finnyás ízlésemet is figyelembe vették pl. a leves terén :-) Igen ám de talán a gyógyszer, talán az életem első mustja, vagy csak az utazás úgy felháborította a pocakomat hogy bizony egy városnéző, kalandozó séta után kibéreltem szinte állandóra a lakás legkisebb helységét. Szegény Dana alig juthatott be. Viszont kaptam még a vészhelyzet előtt egy városnéző sétát, ahol megismerkedhettem a nevezetességekkel. Én is rossz voltam, mint ahogy mindenki aki az ominózus turkáló felé téved. Rengeteg fonalat voltam képes megvenni, konkrét tervek nélkül. De én még az antikváriumban is képes vagyok rosszalkodni: két könyvet is hörcsögöltem azonnal magamhoz. Hiába no, messzire kell utazni egy jó Vavyan Fable zsákmányért :-).
Az este a Dana-tévé-mosdó háromszögben telt, s féltem hogy a másnapi utazásunkat le kell fújni a hülyeségem miatt. De reggelre jobban lettem kicsit, így egy adag Immodium segítségével elutaztunk Szombathelyre a kreatív lányokhoz. Nagyon jó kis csapat, irtó kedvesen fogadtak és annyi szép dolgot láttam! Szorgos kezeikkel gyöngyöztek, horgoltak, kötöttek, hímeztek, babát varrtak a tali alatt amit egyébként a bevásárló központ emeletén szervezetek. Túl közel volt a kreatív bolt is.
Szép 2,5 napot töltöttem tehát Danával, az édesanyjával, Judd-Jucussal és a buszvezetőkkel :-D. S ez utóbbi fontos is lesz a történet befejezése szempontjából. Hazafelé a Zalavolánnal utaztam és bizony mindenféle útakadály miatt késésbe kerültünk. Természetesen hazafelé több csomagom volt, így egy plusz szatyorral is gazdagodtam a fonalak és egy papír szíves doboz jóvoltából, amelyre olyan szép hímzést kellene készítenem mint a lányok tették.
Én butaságomban leszálltam a Népligetnél, összefogtam a csomagjaimat és vidáman hazajöttem. Kicsit ez is kalandos volt mert éppen ezen a hétvégén volt a kábel karbantartás a HÉV-en és nem járt felénk. Miután ettem és kiszabadultam a mosdó fogságából kipakoltam a cuccokat. Törtem is a fejem hogy hová lett az 5. gombóc fonal.... hová is lett... mire rájöttem hogy annyira cibáltam a zacskót a kalap tartóról mivel magasan volt, hogy biztosan kicsúszott a papír szív dobozzal együtt :-( Nehezen mertem bevallani a telefonba hogy elkutyultam az ajándékot ami a dobozban volt. Többször is telefonálgattam a Zalavolánhoz, de nem találták. Ma gondoltam hogy még utoljára megkérdezem, mivel ezt meg is ígértem Danának így felhívtam őket. S csoda történt, megkerült a doboz és a fonal!!!
Tehát az indulási oldalon maradt, és valószínűleg többször megtette a Zalaegerszeg - Budapest útvonalat az elmúlt napokban :-D
További kalandról szóló képeket ITT találhattok.
Igazán nagyszerű lehetett. Jók az ilyen találkozások, mert az ember lelkét melengetik. Jó ha az embernek van néhány jó barátja.
VálaszTörlésKriszty épp ezen elmélkedem néhány napja, mármint a barátok kérdésen.
VálaszTörlésTyhűűű,ez aztán izgalmas pár napra sikeredett! De minden jó ,ha a vége jó!:DDD
VálaszTörlésSzia! Légyszi áruld el nekem, hol van Szombathelyen fonalas turkáló, mert én a belvárosban élek, de még nem futottam bele:) Előre is köszi az infót!
VálaszTörlés