Betemetett a munka

Már tudom miért volt az elhatározás év elején a havi egy "szünhétről". Az elmúlt bő egy hetet keményen dolgoztam végig, késő éjszakáig rögzítettem számlákat, számoltam táblázatokat, korrigáltam adatokat a hétvégét is beleértve. Nagyon belefáradtam, és mintha nem is haladtam volna vele, legalábbis a májusra határidős munkákkal.

De ennyit a munkáról mert egy ideje már úgy döntöttem hogy nem ez fogja az életemet meghatározni. Ez pénz keresés és semmi több.

A hétvége egyik estéjén muszáj volt beleböknöm a megvásárolt lila anyagba. DMC márkájú csomagolása volt, az árából is minőségre következtettem. Rögtön ollót is ragadtam és a mintának megfelelő centit levágtam. Igen ám, de buta nyuszi fejemmel nem gondolkoztam előre, hiszen a minta 28 countos vászonra volt ez meg testvérek között is csak 25 countos a csomagolás szerint... Hogy a nem beavatottak is értsék: az eredeti mint szerint 10 centiméteres anyagra 54 szemet kellett volna hímezni, de nekem most kevesebb mint 50 szem fért el 10 centiben. Vagyis a levágott anyag kicsi lett a mintához. Sebaj gondoltam, átrajzolom a madár alatt lévő lombos fát. Átrajzoltam és leszámoltam a szemeket vízszintesen mettől-meddig lesz hímezve. Gondoltam függőlegesen is leszámolom biztos ami ziher. S ekkor ért meglepetés: az én minőségi anyagom szabálytalan!!! Széltében az 50 szem 11 centi, függőlegesen az 50 szem 10 centi :-(

Nos fogtam és 90 fokot fordítottam rajta és a szabályosnak tetsző részen kezdtem el hímezni azzal hogy felfelé majd addig hímzek ameddig a centik engedik és nem szemszámra.

Fényképet most még nem tudok mutatni, mert bár ma hímeztem volna, de találtam jobb programot :-)

A fáradtság őrültségekre sarkall, s ha még vissza is tartom magamat, akkor is bolondosságokat teszek. Egy véletlen információ kapcsán találtam a neten egy boltot amelyben fura pólókat lehet vásárolni. A bolt neve Pokolpóló és főként a nosztalgia részlegen akadtam el és főként a mesés résznél. Pimpa, nagy kedvenc. Nem emlékszem hogy gyerekkoromban milyen volt hozzá a viszonyom de most nagyon szeretem. Egy kutya amelyik piros pöttyös (én is), olaszul beszél (majd én is), és duci (én is). Szóval ha nem nyúl lennék akkor tuti Pimpa lennék :-)

A menetrend az hogy bemegy az ember, kiválasztja a póló vagy pulóver fajtáját, színét. Aztán megmondja hogy melyik minta a rengetegből és azt ott előtted rányomják. Pimpa kék pólóra született, igaz spagetti pántosat szerettem volna, de az kicsi volt rám.

S ezután jöhetett a nap csúcspontja az Állatkert. Oly régen készülök már, mindig vagy az idő szólt közbe, vagy a munka. Főként a jegesmacik fürdőzését néztem volna meg már sürgősen. Előre mondanám hogy a jegesmacik kinevettek és közölték hogy nincs kedvük fürdeni és pont. Nagy építkezés folyik a kertben, de én így is találtam rengeteg olyan dolgot amit szerettem. Pont állatbemutató kezdődött amikor arra jártam, így láthattam testközelből uhut, mosómacit, borzot, kacagó madarat és patkányt. Kényszert érez az ember hogy megsimogassa őket, de előre közölték hogy nem lehet és ez teljesen logikus is. Milyen alapon vinném rá én a szagomat az ő tökéletes bundájára.

2,5 órát sétáltam, nézelődtem, csodálkoztam a kertben. A kedvenceim a marák most nem jöttek ki sétálni, de annál több kacsa és gólya csatangolt közöttünk. A barna macik fürdőztek, a paraszt udvarban a paci próbált simogatást kinyerni de ki volt írva hogy harap. Ezt meg is beszéltem vele hogy én nem simogatom meg az orrát mert tiltva vagyon :-)

Aki teheti most menjen ki, mert a cseresznyefa virágzik a japán kerti részen és maga a gyönyörűség!

A végére maradt a napnak egy lehetetlen küldetés teljesítése: Bambit kellett vennem. Nem az őzike formátumát, hanem a csatos üveg formátumát. De én nem ismerek lehetetlent, szereztem! Biztosan nem olyan mint egykor, de ez volt a vágy, hát legalább az üveg olyan az tuti :-)

El is fáradtam rendesen, de ez jó fáradtság és egy kis energiát is visszanyertem a megfáradt aksijaimba.