Hátamon a jövőm

A hét nagyrészt rohanással telt a munkámhoz szükséges anyagok után. Ezt már láttam előre, így az egyetlen "szabadnapon" amikor nem volt megbeszélésem, beterveztem a masszázst. Ehhez nálam nagy elhatározás és bátorság kell mindig. Igazából irigylem azokat akik élvezetből járnak e szolgáltatókhoz, nálam ez nem fordulhat elő. Ülőmunkát végzek, a hobbijaim is mind üléssel járnak, ha a kertet leszámítjuk. Ez az utóbbi két évben halmozottan igaz, így csak rosszabbodott a hátam állapota.
Tudom én ezt, csak nem vagyok hajlandó tudomásul venni. Évente kb. 2-szer rászánom magam a kínzásra, a masszőrök jézusomozására. Volt egy állandó srác aki megkínzott, de most valahogy úgy láttam hogy egy közelebbi masszőrt választok. Ki is néztem Gödöllőn egy jóképű fiatalembert és fel is hívtam hogy akkor pénteken. Mint nálam minden ez is kalandos volt. Leparkoltam a téren a fizető parkolóban, elmentem a rendelt LILA hímzőanyagért (aki ugye nem tud magának festeni...) és utána elkezdtem gyalogolni az emlékezett címre. 25-ös szám alatt volt a masszázs, jött a 17, a 19 és vége lett az utcának látszólag, mert onnan lakótelep következett a hátsó ajtós verzióban.
Az egyik erkélyen találtam egy idősebb nénit akitől megkérdeztem hogy hol lehet a 25-ös szám. Mire ő mondta hogy a lakótelep már nem az az utca, tehát csak visszafelé. Képzeljétek a számozás a következőképpen zajlik: elindul az utca egyik oldalán sorban, majd a végén visszafordul és tovább megy sorban a végéről :-)! S a legnagyobb vicc: a parkoló kocsimmal szemben volt az üzlet amelynek a tetőterében van a masszázs :-)
Jó kis séta után odaértem, kedves volt a masszőr, jó erős keze alatt összetörtem, de hősiesen viseltem. Mondta ő hogy jaj, meg ajaj, meg mintha vasat dögönyözne. Én ezt is érzem most, az egész hátam, vállam, nyakam, derekam fáj, és a mozgások különös figyelmet igényelnek. Egy órás dögönyözés után, legalább közel volt a kocsi és nem kellett a piacon korábban megvásárolt házi tejet (2 kiló), és a tejfölt (1/4 kiló) messzire cipelnem. Kaptam tanácsokat, igyak sokat (haha), egyek magnézium tablettákat (talán) izom lazítónak és talán ne dolgozzak sokat, ne idegeskedjek. Valamit tudhatott, mert mondta hogy ha hazaérek (bár már ott is akart adni) vegyek be magnéziumot és feküdjek le egy kicsit. Hát ha akkor ezt nem teszem meg, lehet hogy most úgy kellene össze legóznom magamat.

A héten sokat voltam bent Pesten és meg kellett állapítanom hogy egyre nagyobb a forgalom. A parkolás sem egyszerű. Ezzel valamit kezdeni kell, mert bár nekem van bérletem a BKV-ra de néha kell a kocsi lehetetlen helyekre.

A szavazás során remélem erre is megoldást keresnek az új emberek, mert azt hiszem a legfontosabb az lenne hogy az emberek jobban érezzék magukat. De minden tiszteletem a sorban álló szavazóké, bevallom én biztosan nem akartam volna élni állampolgári jogommal ha ennyit kell várni rá.

Egyszóval a héten semmi kreatívat nem tettem, ha a könyvelést leszámítjuk ebből. Azért igyekszem a kreatív hetet ebben a hónapban is valamilyen szinte betartani, ha nem is lesz teljes hét.

Addig is marad a munka, még így hétvégén is.