Én és a lila anyag

Már jó pár nappal ezelőtt egy akciós ajánlat keretében rendeltem úgymond inspirációs csomagokat. Ezekben különböző dolgok voltak, főként hímzőanyagok és fonalak. De némelyikben lapult Zweigart mintafüzet is. Ráadásul kaptam ajándékba is postán, így aztán elindult a fantáziám.
Én mindig különlegesen infantilis vagy nem kapható dolgokba szeretek bele :-) Ez esetben párnákat hímeztem volna a Zweigart márványos Cashel anyagaira. Konkrétan a fehér és a lila színű anyagokra álmodott minták fogtak meg: sok pillangó és egy madárka. Nem hittem volna hogy ily nehéz lesz az alapanyag beszerzése. A webes boltokban nincs, ezekben az árnyalatokban meg főleg. Létezik egy bolt ahol drágán lehet beszerezeni a dolgokat és ott volt a fehér változata, mindezt telefonon derítettem ki. Valamiért nem kérdeztem meg az árát, talán a nagy öröm elvette az eszemet :-) A budapesti keresztszemes találkozó előtt elugrottam az üzletbe, és amikor elém tették a vásznat gyanútlanul felemeltem az árcéduláját... Azt hittem ugrok egy nagyot a nevemnek megfelelően, métere 10.600 Ft volt. Kedvezménnyel és mindennel együtt is a párnám alapanyaga megközelítőleg 4.000 Ft lett volna. Nos az álmom itt kezdett oszlani mint a köd egy nyári napon.
A keresztszemes találkozón aztán Ágitól kaptam egy ötletet hogy mivel is lehetne megfesteni az anyagot, konkrétan egy gyümölcslé porral jól megfőzve amíg színét nem veszti a víz.
Több sem kellett nekem, hazafelé megvettük a hozzávaló port és ma beizzítottam a konyhát. Szegény Sofie kutya azt hitte valami finomat főzök, de erősen csalódnia kellett.
A fehér hímzővásznat ahogy merítettem a lábasba (jó illata volt a vadbogyóknak) már lilult rendesen így minden aggodalmam elszállt. Főztem is serényen, de a víz csak nem akart fakulni. Egy óra után még kavargattam, aztán másfél óra után kipecáztam az anyagot ami olyan rózsaszínes/lila lett. Gondoltam hogy egy kis ecetes víz jót tehet a szín stabilizálásban, addig dobtam egy aidát is a vízbe gondolván még jól jöhet egy világos lila ebből is. A vászon az ecetes vízben már jelentősen veszített a színéből, de amint megneszelte egy óra múlva az öblítős vizet... Nos gyönyörű fehér vásznakat festettem :-) Valahogy nekem ez nem sikerült, az aidából is elillant a szín, és napfénynél is csak alig látszik hogy ügyködtem az anyagon valamit, max. foltokban árnyék.
Ennyit az én lila elképzelésemről, hogy helyettesítem a gyári vásznat.

De ma állampolgári jogommal és kötelezettségemmel is élni kellett. Ne aggódjatok, nem kezdek politizálni ;-) Ellenben mint minden, nálunk ez sem mehet simán. Az utóbbi években mi - bármilyen furán is hangzik - kocsmába jártunk szavazni, konkrétan a Kenguru kocsmába. Ez azért volt célszerű mert a falu szélén (nem kurta) lévő kocsma volt és nincs messze a parkfalutól ahol lakozunk. Tegnap este amikor ezt Danának megemlítettem telefonon úgy kinevetett hogy eszembe jutott elővenni a küldött cédulát hogy bebizonyítsam hogy az van rajta. Hát most nem! Érdemi változás állt be életünkben: iskolába mentünk szavazni. Na jó gondoltam ez sem foghat ki rajtunk, bár nem igazán tudtuk hogy hol lehet. A netes térkép alapján belőttük, bár emlékezetünkre hagyatkozva ott nem emlékeztünk monumentálisabb épületre. Nem is volt mert máshonnan számozódott a főút. Kanyarogtunk mint akik eltévedtek, kis utcákba keveredtünk be mint akik nem is itt laknak a szomszédban. Kénytelenek voltunk megkérdezni valakit, hogy bár az épületet látjuk, no de hogy lehet oda feljutni a dombra. Zsákutcák során elkavarogtunk az iskoláig, ahol építési terület fogadott minket alvázig érő sárral... Visszasírom a kocsmát azóta is.
Nem töltöttünk sok időt ott, mivel aztán rohanni kellett máshová és sokat tévelyegtünk. Gyors ikszek, és nekem a választási bizottság egyik tagja meg is jegyezte hogy ez hamar ment. Hiába a sok főiskolás teszt tapasztalat sokat segít amikor alig van idő a vizsga abszolválására ;-)

Amúgy ezzel el is szállt a nap tulajdonképpen, ma valahogy lenyomott ez az időjárás, némi hímzésen kívül nem sok mindent tudok felmutatni a fehérre festett anyagaimon kívül.