Az igazi próbatétel

Az elmúlt napokban sok olyan dologról írhattam volna ami arra érdemes volt, amit naplóként megőrzésre érdemesnek tartottam volna.

A hét elején már döntöttem arról hogy ezen a héten nem az e heti pszichológiai feladatot végezem, hanem átcserélem a következő hetire ami a pozitívumokra beállítódást gyakoroltatja. Kész szerencse mert ma az érzelmek ki nem nyilvánításával komoly bajaim lehettek volna.

De először a hét történései. Ebben az évben sikerült jól időzítenem a munka határidőket és nem annyira vészes mint megelőző években. Volt hogy 12-16 órákat dolgoztam ilyen tájt és márciusra mint egy kifacsart narancs érkeztem meg. Nem citrom, jól olvassátok, ugyanis egy ideje piros a bőröm színe alapból, tehát csak narancs lehetek.
Most azért van időm alkotni is. Már régen sütöttem, mivel a karácsony környékét a nagyi vállalta magára, utána pedig csömöröm volt a sütiktől. De a héten amikor végetértek a határidők szerdán, gondoltam ideje valami ilyesmit enni. Kint hullott a hó, hideg is volt a télnek megfelelően, én viszont úgy gondoltam hogy jönnie kell a tavasznak ugye. Ez pedig csak akkor következhet be ha már elmúlik a farsang is. Ha farsang akkor fánk, ezért elővettem a kötényemet a sok macskával és dagasztásba fogtam. Nem egy nehéz dolog a fánk elkészítése, csak sok idő a két kelesztési idejével együtt. Kivételesen most nem aludtam együtt a tésztával, de csak azért mert közben volt mit dolgoznom :-) A sütés során klasszikus háziasszonyi stílusban az első 3 darabot úgy elégettem hogy csak na! Még ennyire sohasem égett meg, terjengett is az égett szag az amerikai konyhás lakásban. Jutott mindenhová, még az emeleti szobákba is :-) De nem nyithattam ablakot mert akkor összeesett volna a többi. Kivártam hogy kihűljön egy kicsit az olaj és aztán már gond nélkül kisültek a többiek ahogy a képen is látszik. Vittem is belőle a másod munkahelyem lévő lányoknak kóstolót.

Közben a héten valahogy feltűnt nekik hogy mi van rajtam. Igen tudom hogy az idei elhatározásom sokat dob a dolgon, hiszen ha sminkben, rendesen felöltözve megyek, akkor a kiegészítők is feltűnőbben. Nos a sapkám lett a kiszemelt. Így aztán a sima Praktika magazinból varrt sapkám sokszorosítását kellett elkövetnem. Ehhez is anyag kellett a béléshez, mert az eredeti sapka bélés anyagát megkaptam a Tilda nyuszi fülnek és egyéb ruhának. Nem egy hosszú ideig készülő darab, a szabással együtt 1,5 óra alatt megvolt. Igaz éjszaka szabtam, varrtam, mert pénteken oda akartam adni a tulajdonosának hogy ne fázzon a feje.

Pénteken arra gondoltam hogy szabadságolom magamat, nem is kapcsoltam be a céges mobilomat (van magán is amelynek a számát ők nem ismerik)és izgalmas programokat terveztem. Ugye Nyuszi tervez, az égiek végeznek. A horgolótű hajszolás eredményt hozott, a mintaboltban kaptam mindkét méretben ahogy kértem, sőt még a Coats vélelmezett manager-ével is találkoztam ott. Végre láthatta ki az az elvakult aki annyira könyörgött a szőrös fonalért :-) Szóval ez a program nem volt betervezve, ezért kicsit késéssel, de megérkeztem a CSI helyszínelős kiállításra. Ezt is régóta tervezem, igen kicsit bekattant sorozat néző is vagyok. Érdekes volt maga a kiállítás, három gyilkosság helyszíne közül lehetett választani és annak megfelelő nyomozási segítségek voltak. A helyszín maga felépített volt szinte a valóságnak megfelelően (igazi kocsi pl.), a nyomozási helyszíneken pedig számítógépen dolgozhattál a segédletek kivételével. Volt pl. mikroszkóp, boncolási hely, töltény vizsgáló különböző töltények eredeti és kilőtt verziójával. Egyszóval élveztem, bár a végén nem nyertem el a diplomát, mivel túl sokat gondolkoztam a jelentés megírásánál és nem a nyomozási papírjaim alapján válaszoltam a kérdésre. A végén a számítógép le is vetítette filmen hogy mi történt valójában.
Ettől még nem leszek bűnelkövető vagy nyomozó mert egyik sem izgat. Ez számomra olyan mint egy krimi, agyban nyomozom ki a gyilkos. Igen az áldozatok naturalista bemutatása néha zavar, de már a Híradókban is sokkal véresebb jeleneteket mutatnak főműsoridőn kívül is.
De nekem ez nem volt elég, utána irány a mozi és Sherlock Holmes filmet néztük meg a barátnőmmel. Volt olyan tervem hogy közben beugrom a terápiás helyemre a Szt.István körúton és lefényképezem a kapható készleteket hogy a vidéki hímzés barátnőim se maradjanak ki a lehetőségből. De erre már nem volt idő, mint ahogy az Éva Kézimunka leárazására sem mentem be a West Endbe. Ez utóbbi talán nem is baj, mert azt csak a pénztárcám bánta volna.

Sherlock film is jó volt, bár be kell hogy valljam a közepén egy kicsit elálmosodtam, de ez nem a film hibája. Végig izgalmas és mozgalmas volt a történet, igaz nem a klasszikus verzióban ábrázolta a nyomozót és társát. Bevallom mostanában a moziban kevés olyan filmet adnak amit szívesen megnéznék. A horror és a fantazy nem köt le, a mesék is furák pl. a békát megcsókoló királykisasszony békává változik. Ezt az ötletet szerintem a Shrek révén kimerítették. A magyar filmek egyszerűen katasztrófák. A Poligamyt meg ne nézzétek, aki mondjuk beleesett a csapdába mint mi, az kérem árulja el mi is a vége igazából?!

Rohanással teltek a hét utolsó munkanapjai ha elindultam itthonról, itthon viszont békésen hímezgettem, varrtam, sütöttem. Ezzel megteremtettem a harmóniát az életemben, vagyis ezt gondoltam. Sokat gondolkoztam ezen, hiszen nincs férfi az életemben, de valamiért ezt nem is bánom. Nem megszokott ez, és sokan kérdezik tőlem hogy miért nem megyek el itthonról szórakozni, vagy ide miért nem jöhetnek bulizni.
Ma hozzá segítettek a megértéshez - igaz most dühös vagyok - mivel az alap pszicho a hétre a pozitív beállítódás, megkerestem az elmúlt percekben míg ezt a blog bejegyzést írtam ezt a momentumot.
Az alap: kérésem - határozott kérésem - ellenére a munkatársaim ma megleptek itthon rengeteg lufival és sütivel. Nem voltak még itt, tehát nem egy megszokott élmény. A mai napot magammal akartam tölteni. A 35. életév ezoterikusan is fontos, számmisztikailag is kardinális az életemben. Ehhez viszont harmónia, nyugodt környezet és egyensúly lett volna fontos ma. Addig ugyanis nem tudom a tarot kártyáimat elővenni, s ma már ez nem is valósulhat meg. Holnap már nem az igazi, ma kellett volna. Rendet kellett volna tennem a szobámban, így lett volna rend a lelkemben is.
Ők viszont megjelentek, totál kupi mindenhol, nagyon nagy kupi amit el sem tudtok képzelni. És most rájöttem hogy ez volt a lényeg. Mert én magam vagyok a rendetlenség és ebbe nem akarok senkit beengedni. A lakás, az otthon az én privát szférám és a nyugalom. Felborít ha ezt megzavarják, és nem is akarom ezt többet. Nem azt jelenti hogy nem jöhetnek vendégek, de arra nekem lelkileg és pakolásilag is fel kell készülnöm. Mert akkor én nem a kupi Nyuszi leszek, hanem a szocializált A NYUSZI. Nem titkoltam hogy nem örülök nekik, de ismertek annyira hogy tudjátok én őszinte vagyok, néha sajnos a végletekig. Egy hangyabokányin múlt hogy nem pattantam fel és hagytam itt őket, hogy bulizzanak ha akarnak. Főképp mert a Papám is benne volt ebben, és ha valakinek, hát neki tudnia kellett volna hogy amit én nem akarok azt nagyon nem akarom. Vízöntő vagyok, sőt még az aszcendensem is az, a világ legmakacsabb és lefüggetlenebb embere lennék ez alapján.

Piti gond tudom én ezt, mivel minden kerek az életemben, és lehet hogy egy hónap múlva már kevésbé érdekelne. De most a rossz érzés uralta a napom első felét, és ezt ugye az ember a születésnapján nagyon nem szeretné. Fura de az ünnepiből hétköznapivá tették ezt a napot, pont az ellenkezője játszódott le benne mint amit szerettek volna.

Ezzel persze sokan nyernek, hiszen ma akkor dolgozni fogok, és jöhet a hímzés és horgolás ami ma elmaradt volna a többi tevékenység miatt :-) Ági már minden megvan ahhoz hogy megvalósuljon a kívánságod ;-)